Várak és várromok Magyarországon

 

 

 

 

 

 

 

Várromok Magyarországon

  • Siroki vár
  • Cseszneki vár
  • Csókakő vára
  • Füzéri vár
  • Tettyei várrom
  • Hollókő vára
  • Salgó vára
  • Nógrád vára
  • Szigligeti vár
  • Somlói vár
  • Csobánc vára
  • Diósgyőri vár

Siroki vár

A Mátra keleti részén egy magányos vulkáni hegycsúcs, a 296 m magas Várhegy tör az égbolt felé, rajta Sirok várának falaival. A siroki vár legrégibb története és nyoma még az avarok idejére nyúlhat vissza, akik (egyes feltételezések szerint) a védelemre oly kitűnően alkalmas Várhegyet, megerősítették, és állandó állomáshelyet telepítettek ide. Uralmuk után a VIII. század idején a benyomuló szláv törzsek szállták meg, és saját céljaiknak megfelelően átépítették.

A vár szerkezete

A riolit(dácit)tufa sziklára épített, szabálytalan alaprajzú fellegvár két részre tagozódik: alsó és felső várra

Az alsó vár

A vár legrégibb, legősibb területe, amely keletkezése óta számos átalakuláson ment át. Délnyugati és északkeleti sarkain egy-egy ötszög alakú ún. olaszbástya helyezkedik el. A falakat ágyúlőrésekkel tagolták. A déli bástya melletti falak átlag vastagsága 2,20-2,50 m vastag, míg az északié 3,30-3,50 m. A vár főbejárata az északi fal kiszögelésének védelmében helyezkedett el. A kapu előtt kettős farkasvermet tártak fel, mely alapján kiszerkeszthető az eredeti, ellensúlyos felvonóhíd szerkezete. A kapu felett Rómer Flóris feljegyzése szerint Országh Kristóf várépítési munkájára emlékező felirat volt látható.

Az alsó vár területén istálló céljaira használt épület maradványai fedezhetőek fel, amely részben a sziklába mélyesztve, részben falazással készült. Az északi részben vázas faszerkezetű épületek állhattak, amelyeknek a cölöprúd helyei ma is megtalálhatóak. A vár egyik érdekessége a bejárat mögött elhelyezkedő gabonatároló verem, amelynek felső beöntő nyílása és oldalsó ajtaja ma is jó felismerhető. A vár ivókútja/ciszternája jelenleg is látható. A feltárás még nem jutott el a fenekéig, így vízforrása még nem ismert, ahogy az a legenda sem, mi szerint a falából menekülő járat vezetett ki a várból. Az alsó várból a kb. 12-13 méterrel magasabban fekvő felső várba egy sziklába vésett meredek, 10 méter hosszú, 2 méter széles gyalogút vezet. A felvezető lépcső alatt nagyméretű üreget alakítottak ki, feltehetően állattartási célra.

Felső vár

A felső várhoz vezető gyalogút három ágra szakad. A középső rész közvetlenül a felső vár nyugati részébe vezet, a két szélső út pedig a vár alatt körbehúzódó alagutat alkot, amely valószínű borospinceként szolgált. Egy függőleges járaton át lehetett felhúzni a hordókat és az ott tárolt egyéb terményeket. A pince keleti végében egy szintén feltáratlan lejtős járat mélyül a szikla alapzatba, mely a néphit szerint az egri várral kötötte össze az erősséget. A keleti pincefeljáró a felsővár "Mulatópalotának" hívott épületébe érkezik. A felsővár téglalap alaprajzú területének sarkait is 18x18 méteres, feltehetően több emelet magas bástyák védték, ágyúlőrésekkel. A délkeleti oldalon helyezkedik el a "Mulatópalota", míg az északi falak alatt húzódik a vár legvadregényesebb része, a kazamata-alagút. A járatok zegzugosan behálózzák az északi sziklafalt, ablakokkal, kéményjáratokkal, ajtó- és rekesztőfal fészkekkel szabdalva. A figyelmes látogató még egy páncélinges vitéz rajzolatát is felfedezheti a lejárat aljában a falon. A felső vár várfalai átlag 1,5 m vastagok. A déli, falu felőli oldalon 25-30 méteres magasságot elérő meredek sziklafal is védte a várat a támadástól.

A várat az északkeleti oldalon külső sánc, és egy kb. 4 méter mély, 4-5 méter széles sziklába mélyesztett árok, falszoros is védelmezte.

Forrás

Sárospataki vár

A Sárospataki vár vagy Rákóczi-vár egy középkori vár, Sárospatak legjelentősebb műemléke.

A mai várkastélyt és a hozzákapcsolódó város erődítéseit eredeti alakjukban 1534 és 1542 között Perényi Péter építtette. A mohácsi csata után ugyanis az ő birtokába került a város és a XV. századi Pálóczi-várkastély, mely a város északi végén helyezkedett el. Ez utóbbi a pártharcok során, 1528 után romba dőlt. Perényi a középkori városközpontot bástyásvárfalövvel vétette körül, és e külső vár délkeleti szegletében alakította ki új rezidenciáját, a "belső várat", rombusz alaprajzú várudvarból megközelíthető reneszánsz lakótoronnyal. 1540–1542 között a várudvar keleti oldalán földszintes palotaszárny építésébe fogtak. A félbemaradt munkát Perényi Gábor országbíró fejezte be 1563-ban, s talán ő építtette a tornyot kívülről körülölelő ötszög elővédbástyát, a „párkányt” is.

Halála után Patak a Szepesi kamara kezelésébe került 1567-ben. 1573-ban zálogbirtokként a Dobó család kapta, majd 1602-ben Dobó Ferenc halála után az örököseié lett. 1605-ben Bocskai hatalmába került, majd 1608-ban Lorántffy Mihály lányai vették örökségükként birtokukba az uradalmat. 1616-ban Lorántffy Zsuzsanna hozományaként lett Patak Rákóczi-birtok. Férjével, I. Rákóczi Györggyel együtt jelentős építkezésbe kezdett:

1617–1618-ban a várkastély keleti szárnyára emeletet húztak, 1628-ban elkészült az új-bástya, s megerősítették a templom északi falát is. 1642-től a kastély déli szárnyára is emeletet építettek, 1647-ben pedig elkészült a Lorántffy-loggia. 1656-ban a Vörös-toronyra ágyúállással új szintet emeltek magas gúlatetővel, sarkain négy őrtornyocskával.

1670-ben Patakon robbant ki a Wesselényi-összeesküvés felkelése, melynek leverése után császári katonaság szállta meg a várat. 1683-ban Thököly kurucai felszabadították a várost, de 1685-ben a császáriak ostrommal ismét elfoglalták. 1694-ben II. Rákóczi Ferenc feleségével ide költözött, majd 1697-ben rövid időre Tokaji Ferenc felkelőinek kezére került az erősség. 1702-ben a császáriak a külső várat felrobbantották és a Vörös-torony egyes részeit megrongálták. 1703-ban foglalták el Patakot Rákóczi kurucai, és ekkor leégett a fényes várkastély. A vezérlő fejedelem 1708-ban ide hívatta össze az országgyűlést. A Rákóczi-szabadságharc leverése után osztrák-német eredetű birtokosok – 1700-tól a Trautsohn, 1808-tól a Bretzenheim, és 1875-től a Windisch-gratz családok tulajdona lett, akik a várkastélyt a XVIII.-XIX. században erősen átépítették.

Forrás